A felkérésnek eleget téve (szálláshelyet és étkezést intézve) kapcsolódtunk az iskolai pályázathoz és szerveztünk a szálláshelyünk - Bózsva település - közelében egy teljesítménytúrát. Busszal indultunk a Zemplén-hegység keleti felére, - az általunk már jól bejáratott kétnapos kirándulás helyszíneire - hogy segítségünkkel, helyismeretünkkel két felejthetetlen napot töltsünk együtt tanítványainkkal, kollegáinkkal ebben a csendes környezetben.
Feleségemmel a gyalogtúra - a teljesítménytúra - útvonalának sikeres teljesítéséért, a földrajzi nevezetességek bemutatásáért, a kőzet és ásványgyűjtési lehetőségekért voltunk felelősek.
Füzér településre érve (tengerszint feletti magasága 383 méter) ismertettük a mindenkori túrázás szabályait, magunkhoz vettük a szükséges felszereléseket, majd sikeresen másztuk meg „toronyiránt” a füzéri várhegyet (tengerszint feletti magassága 552 méter). Kis csoportokra oszolva tekintettük meg a kiállításokat, ismerhettük meg a vár történetét, az újból felépített falak között járva mindenki összegyűjthette a belépőkártyájára az elrejtett teljesítési pecséteket, melyek igazolták, hogy valóban bejártuk a teljes várat a padlástól a pincéig és még emlékfotókat is készíthettünk a várkapitánnyal.
Dél körül a várhegy lábától indultunk el az országos „Kék túra” útvonalán a Nagy-Milic csúcsára (tengerszint feletti magassága 892 méter), hisz teljesítménytúrára vállalkoztunk. Célul tűztük ki, hogy adott időn belül valamennyien jussunk el a kék turista jelzés mentén a szlovák-magyar határon álló Nagy-Milic csúcsát jelző obeliszkig, majd balesetmentesen térjünk vissza a buszunkhoz. Próbáljuk élvezetesebbé tenni a többórás gyaloglást, miközben fordítsunk kellő figyelmet a természetes és mesterséges tájékozódási pontokra. A pihenők alkalmával vázoljuk fel a hegység kialakulásának folyamatát, láttassuk meg a természet apró szépségeit, ismertessük meg rejtett értékeiket, saját szemünkkel tapasztaljuk meg az éghajlatváltozás hatásait és beszélgessünk kötetlenül azokkal is, akikkel az iskolában keveset vagy egyáltalán nem beszélgetünk. Nyújtsunk segítséget a félénkebbeknek, szerezzünk tapasztalatot az erdőben, a mezőn való túrázásban, ismerkedjünk meg utunk során a környező növényekkel, az állatokkal, az ehető erdei gyümölcsökkel, valamint gyűjtsünk kőzeteket és sok-sok élményt.
A közeli várforrásnál feltöltöttük kulacsainkat és felhívtuk a résztvevők figyelmét a víz beosztására. Elmondtuk, hogy a túrák alatt nagy hangsúlyt kell fektetni a kellő hidratálásra. Nem locsoljuk magunkra az ivóvizet, mert csak annyi van, amennyit cipelünk magunkkal!
Útközben a földrajzi formációk kitűnő lehetőséget biztosítottak a könyvekből szerzett ismereteink, tudásunk felfrissítésére, a térképolvasási készségünk fejlesztésére, valamint az utánunk érkezők számára útbaigazító jelzések készítésére. Fogytak a kilométerek, a változatos terepen egyre jobban fáradtak a lábak és a tervezett időtől egy kicsit megcsúszva végre elértük a Kis-Milic kilátót, ahonnan már csak egy ugrás volt a Kelet-Magyarország legmagasabb pontját jelző obeliszk. Fél lábbal Szlovákiában, fél lábbal Magyarországon lépdeltünk a határsávban, ki-ki megbirkózva a saját helyéért, mely mosolyt csalt az arcokra, feledtetve a fáradtságokat.
A visszafele vezető út mintha rövidebb lett volna, pedig ugyan azon a kapaszkodókkal nehezített úton haladtunk - igaz már lefelé -, így hamar elértük a parkolót.
Teljesítménytúránk végén megfáradva foglaltuk el helyeinket a buszon és szálláshelyünkig, szinte egymást „túlkiabálva” elevenítettük fel a jó és kellemetlen élményeinket, cseréltük ki az út során készült fényképeinket.
A vacsoráig még megmásztuk a közelben lévő - a lemenő nap aranysárga sugarai által megvilágított - Kőbércet, melyről a szálláshelyünk kapta a nevét. Tetején állva, elláttunk a távolban magasodó várhegyre és a mögötte lévő Nagy-Milic csúcsára. Mindenkinek egyezett a véleménye abban, hogy tervünket sikeresen teljesítettük. Jó kis nap volt!
Csiszár Antal Sándor
