Az előzetes egyeztetéseket követően vághattunk neki a forgalmas utaktól távol eső első célunk megközelítéséhez. Még alig kelt fel a nap, mikor lelkes felderítő csapatunkkal Kölcsey Ferenc szülőfalujába, a napjainkban Romániához tartozó, a Szatmár megyei Sződemeterre (román nevén Sauca) indultunk. Örömmel konstatáltuk, hogy a határátkelés nehézségei már a múlté, haladhatnánk akár lendületesen is, de a sebességkorlátozások sokasága, melyeknek a betartása kötelező érvényű és ajánlott is, valamint az utak romló minősége egyre jobban lassította az előre haladásunkat. Kis kerülőt követően (a rövidebb út csak egyenetlen murvával lett volna borítva) gurultunk be a dombok között elterülő, alig 300 főt meghaladó lélekszámú település Sződemeter kicsiny főterére. A 37 fős református gyülekezet lelkésze Pakulár István szívélyesen fogadott bennünket. A település bemutatását követően beljebb invitált bennünket a kis templomba, melyben 1790. augusztus 9-én Makódi Mihály tiszteletes keresztelte meg Kölcseyt. Megismertük szolgálati helye építésének történetét, a felújításának nehézségeit, megtekinthettük a Kölcsey (Bydeskuthy) család eredeti padját, a hajdúnánási asztalos mesterek által felújított szószéket és Úrasztalát, a korabeli születési anyakönyvi bejegyzés másolatát is. Koszorúnkat a harangtorony árnyékában álló egészalakos Kölcsey szobor talapzatához helyeztük el, ahonnan átsétáltunk a magyar kormány és a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával létrejött Kölcsey Emlékházba. Bejárva a háromszintes épületet meggyőződhettünk arról, hogy méltó helyet biztosít a magyar nemzeti imádság szerzőjének, Kölcsey Ferenc emlékének ápolására. A költő ezen emlékkiállítása jelenleg a legkorszerűbb, megérdemelt módon jelenítve meg ezzel Kölcsey emlékét. Az emeleten a jól felszerelt, patyolat tiszta turista szálláshelyek (22 fő részére) minden igényt kielégítenek és az alagsorban a szívmelengető szavakhoz egy birsalma is járt, „felnőtt energiaital” formájában.
A költő emléktáblával megjelölt eredeti szülőházába sajnos nem juthattunk be, melyben napjainkban román görögkatolikus parókia működik, de a külső falán, a magasan elhelyezett kétnyelvű emléktábla alá elhelyezhettük iskolánk koszorúját.
A ház eredetileg Kölcsey anyai dédnagyanyja, Bideskúthi Zsigmondné (szül. Péchy Júlia) egykori kúriája volt. Unokája Bölöni Ágnes Kölcsey Péterrel Sződemeteren kötött házasságot és Álmosdra költözött férje
birtokára, de áldott állapotban hazatért nagyanyjához Sződemeterre és 1790-ben ebben a házban hozta világra elsőszülött fiát, Ferencet.
A viszontlátás reményében lapogattuk meg egymás hátát és búcsúztunk el a közvetlen, a nagytudású, az életvidám, a csupaszív lelkész úrtól.
Utunk Székelyhíd érintésével Álmosdra vezetett, közben rövid kitérőt tettünk az álmosdi Bocskai-csata emlékhelyéhez, majd a Kölcsey Emlékházhoz kanyarodtunk. A község látnivalói közül kiemelkedik a kívülről már teljesen felújított Kölcsey-kúria. Ebben a ma is csodálatos nádtetős épületben töltötte Ferenc kisgyermekkorának egy részét, majd az 1812 és 1815 közötti éveket. Itt születtek testvérei, itt halt meg édesapja, majd édesanyja is.
Sajnos egy időszaki kiállítás sürgős előkészületei miatt a ház berendezési tárgyai nem álltak a helyükön - az egyik szobában voltak bezsúfolva - így csak szavak által ismerhettük meg, képzelhettük el a helyiségek szemmel nem látható - Kölcsey korát idéző - berendezéseit.
Az emléktábla koszorúzása, majd az emlékképek elkészítését követően - élményekkel gazdagodva - tért haza felderítő csapatunk Nyíradonyba. Visszavágyunk? Igen!
Csiszár Antal Sándor
