Egy hét állt rendelkezésünkre, hogy testnevelés órákon tanítványaink figyelmét osztályszinten hívjuk fel a fogyatékkal élők másságára és hangsúlyozzuk a társadalmi felelősségvállalás fontosságát.
Az alsó tagozatosok, - miközben beszélgettek a témával kapcsolatban - sérült gyerekek, felnőttek sportolását bemutató kifestőket színezhettek, illetve önállóan rajzolhattak is.
A felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak olyan érdekes játékokat terveztünk, melyek keretében a különböző érzékszervek blokkolásával adtunk lehetőséget a fogyatékosság tényének saját bőrükön való megértéséhez, megtapasztalásához. A feladatok nagy odafigyelést igényeltek az aktívan részvevőktől. Hiába voltak segítő párok, akik eszközökkel, hangokkal, mutogatásokkal próbáltak a változatos feladatok sikeresebb végrehajtásában közreműködni, de a kényszerítő körülmények (tompított érzékszervek) miatt a résztvevők sokat hibáztak. A térlátás hiánya, a teljes vakság, vagy a halláscsökkenés, illetve a különböző végtaghiányok következményeként csak csetlettek, botlottak. Több alkalommal tapintással, tapogatással, érintéssel, szaglással kellett alkalmazkodniuk a sajátos információszerzési módokhoz.
A kerekesszékkel végzett kerülések, kanyarodások, fordulások, hátramenetek, szűk helyen való áthaladások, a küszöb leküzdése sokuknak feladta a leckét.
Talán a bocsa golyós, gurítós játék és az ülő röplabda volt a legnépszerűbb elfoglaltság, melyeket szívesen végeztek.
Természetesen idén is voltak osztályok, akiknek a fogyatékos sportolókról készült filmeket kellett elemezniük, véleményt mondani a látottakról, hallottakról.
Hamar elrepült a feladatokra szánt idő és a végső konklúziót minden korosztály a maga módján fogalmazhatta meg. Valamennyi érzékszervünkre, valamint végtagjainkra is szükségünk van, vigyáznunk kell rájuk és önzetlenük segítenünk kell az érzékszervi, a mozgásszervi fogyatékossággal küzdőket.
A meghívott fogyatékos sportolók, illetve sportvezetők sajnos, csak később érkeznek iskolánkba.
Csiszár Antal Sándor
