Az év végéhez közeledve a kollégistáknak meghirdetett kihívásba, az örömmel végzett játékba, idén is bevontunk egyéneket, baráti közösségeket, évfolyamok 5+1 fős csapatait, illetve tanárokat, akik játékos formában próbálták meg felhívni a figyelmet az összetartozásra, a sport, a mozgás szeretetére, illetve annak fontosságára. A reggel 7 és este 19 óra között, a kellő pihenőkkel végzett 12 órás tevékenység (labdarúgás) állóképességet, kitartást, akaraterőt, alázatosságot, küzdőszellemet fejlesztett, mely ismét összehozta a résztvevőket. A csapatok ennek tudatában álltak fel a kezdés előtt és a főigazgató asszony rövid megnyitóját követően kezdődhetett a 2026-os labdarúgó kihívás. A műfüves pályánkon - félórás váltásokkal - a hat csapat (2 lány és 4 fiú), nyolc-nyolc alkalommal csapott össze egymással. A tanórák védelme érdekében a tanárok igyekeztek kihasználni a lehetőségeket, ki órát tartott, ki szívesen elengedte diákjait és nézőként vagy játékosként maga is részt vett az eseményen. A tanárok is - idén már vegyes csapatokkal (tanárnőkkel, korábbi tanítványokkal kiegészülve) - háromszor mérkőztek meg tanítványaikkal.
Izgalomban nem volt hiány, hiszen a végsőkig kitartó érdeklődők a 12 óra alatt összesen 218, szebbnél-szebb gólnak tapsolhattak. Jegyzőkönyvbe kerültek a góllövők, az asszisztok és a bátor, önfeláldozó védések is.
A mérkőzések közötti szünetekben szükség volt a regenerálódásra, a hidratálásra, mert idén is jól befűtöttek az égiek. Egész nap nagyszerű volt a hangulat. Többen megkönnyebbüléssel fogadták a végső sípszókat, de néhány perc múlva már a következő évi hasonló mérkőzésre gondoltak. A felszabadultságot jelezte az utolsó mérkőzés örömfocija. Előkerültek a rejtett megoldások (ollózások, teknősbéka alakzatban való támadások, az „adj király!”, illetve a páros lábon szökdeléssel való előre haladások, a fejelésekkel kapura törések, a vidám beszólások. Főigazgató asszony büszke szavakkal és csokoládéval köszönte meg kitartásunkat és zárta a nap programját. Jó volt!
Újból hittünk benne, melyhez megnyertünk idén is néhány kilencedikes diákot és megcsináltuk! Mindannyiunknak örök élmény marad! Jövőre ismét örömfoci? Majd meglátjuk.
Csiszár Antal Sándor
