Az elmúlt évi siker után iskolánk újból szeretett volna nevezni a Kihívás napi megmérettetésre, a hasonló lélekszámú tanintézmények játékos vetélkedésére. Tanítványaink, tanáraink, oktatóink egy része szereti a kihívásokat, az erőfeszítést igénylő, komfortzónán kívüli tevékenységeket és úgy ítéltük meg, újból meg tudják mozgatni a lustább, kevésbé sportosabb társaikat, diákjaikat. A játékos formában megvalósuló kihívások sok esetben motiválhatják a többieket is.
Elsősorban a testnevelőkre várt ez a feladat, mert szerettük volna az elmúlt évi eredményünket megismételni. Ha nem sikerül, hát mozogtunk, sportoltuk egy jót! Az erre az alkalomra megkapott rendezvénycsarnokkal a lehetséges helyszínek száma is növekedhetett, ezzel az elvégezhető feladatok mennyisége is emelkedhetett. Olyan programokat terveztünk, állítottunk össze, melyeken a résztvevők 15 perces pulzusnövelő aktivitását rögzíthettük - a kiírás szerint - éjféltől este kilenc óráig. A kihívások alkalmával a többfajta mozgás, az önfeledt sportolás, a változatos-, ötletes-, színes megmérettetések, a közös versengések, a sportjátékokkal megvalósuló közösségépítés egyéneket, közösségeket, osztályokat, generációkat köthet össze, élményeket nyújthat, emlékeket hagyhat maga után. Megismerve az erre a napra tervezett további tevékenységeket, így csak halkan mertük mondani, hogy „Csináljuk meg!”.
Pirkadati pedálozással alapoztuk meg az egész nap hangulatát. A bágyadt nap sugarai még alig törték át a felhőket, a fű még deres volt, a környező fák a felkelő nap aranysárgás fényében fürödtek. A napfelkeltére váró énekesmadarak teljes biztonságban zengték körülöttünk énekeiket. Bizony mi is szívesen kaptunk volna már a meleg aranyfényből, de az még váratott magára. Két órát tekertünk, rollereztünk, cipeltük a vállunkon a bringákat, „szkandereztünk” velük, majd emeltük a magasba, közben a derékig érő „lazsnyán” keresztül „Két lábbal a piros jelzésen” közelítettük meg és másztunk fel a vadlesre. A „Lidérctúrán” sajnos vaddisznót nem, de annál több félénk őzet és dámot figyelhettünk meg a felkelő nap egyre erősödő fényével átvilágított Gúthi erdő mélyén.
A közös főtéri tornát a szokásos „Temi-s” futás - az iskola fő épületétől az iskolájukig -, illetve a helyzethez alkalmazkodva a „városkört” teljesítették tanítványaink, majd az eredményhirdetést követően, a sportolásra, a mozgásra alkalmas helyszínek kialakítása volt a szervezők feladata.
Kilenc órától - alkalmazkodva az új lehetőségekhez - (Harangi Imre Rendezvénycsarnok, Városi Sportpálya), egész jól alakultak az események. Tanítványaink, kollegáink, oktatóink iskolánk sportudvarain, a tornateremben, a tornaszobákban, a nagy-, és a templom előtti kis parkoló által biztosított helyszíneken végezték, végeztették a 15 perces mozgásos tevékenységeket.
Az iskolánk előtti parkolóban, a játékos kerékpáros, rolleres vetélkedők alkalmával nagy figyelmet, koncentrálást és egyensúlyérzéket igénylő feladatok következtek egymás után. Szinte mindenki elindult és jutalmakkal a kézben, osztályfőnökeik kíséretében vándorolhattak a következő helyszínekre.
A pincétől a padlásig tartó „Trapparty - lépcsőfutás” hamar kivette az erőt a lábakból. Közben a sportudvaron repültek a fatuskók, a medicin labdák, forogtak a kezekben az ugrókötelek és a jelentkezők elszántan, félkézzel tartották ki a „Hóhányók lapátját”, a „Boszorkányok seprűjét” vagy próbáltak gólyalábbal helyben megállni, illetve előre haladni. A legbátrabbak a veszélyesebb, a pontos végrehajtást igénylő - a katonák által felállított - „Spartan - Kölcsey” akadálypályán végezhető feladatokkal (az emelvényen futással, gránátdobással, kúszással, mászással, guggolásokkal, tömöttlabda emelésekkel, erőfejlesztő gyakorlatokkal és még a lézerlövészettel) is megbirkózhattak.
A rendezvénycsarnokban népszerű volt a bothúzás, a banános dobozok cipelésének bevállalása, a kötélmászások, a vándormászások, az ultimét frizbi, illetve a „Láda királya” játék is. Pattogott a labda a kosár, a röplabda, a kézilabda, a floorball pályákon, még a tanárok is beálltak a feladatok teljesítésébe és a diákok elleni mérkőzések is igen nagy szurkolótábort vonzott a helyszínekre.
A sor-, és váltóversenyek alkalmával az ügyességüket, erejüket, állóképességüket, gyorsaságukat, célzókészségüket bizonyíthatták az alkalmi csapatok.
A tűzoltók segítségével - a munkájukat népszerűsítő feladatokkal - kellett bizonyítani rátermettségüket a diákoknak a templom előtti parkolóban, de az osztályok közötti kötélhúzások, valamint a tűzoltók csapata ellen vívott öldöklő küzdelmek és a szerkocsi tolása is nagy erőkifejtésre kényszerítették tanítványainkat.
Délután - a Városi Sportpályán - további 15 perces teljesítésekkel (korosztályos 5+1-es labdarúgó, szülő-gyerek kispályás foci, lábtenisz csaták, célba rúgások, dobások, teqball összecsapások, fejelések, frizbi, kosárlabda és röplabda mérkőzések, rövid és hosszútávú futások, távolugrások) járultunk hozzá városunk és intézményünk 2025-ös, a „Kihívás napi” mozgásos tevékenységeihez, a rendezvény sikeres lebonyolításához.
Megfáradva gyalogoltak, kerékpároztak haza a résztvevők, de elmondhattuk, hogy sportoltunk, mozogtunk az iskolánkért, városunkért, kitettünk magunkért.
Néhány nap múlva jött a jelzés, hogy sikeresek voltunk - ebben a tanévben is - az intézmények versenyében.
Csiszár Antal Sándor
